Szeretlek

Szeretlek,szeretlek,szeretlek

egész nap kutatlak,kereslek,

egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért,

egész nap csókolom testedet,

csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet,ahol jársz,

csókolom a percet mikor vársz,

messziről kutatlak,kereslek,

szeretlek,szeretlek,szeretlek.

1928

Szabó Lőrincz

Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Wass Albert

Arcodat őrzöm

Arcodat őrzi arcom

Kezedet őrzi kezem

Léptedet őrzi léptem

Szemedet őrzi szemem.

Lélegzeted a lélegzetem.

Más értelme van minden szónak,

Más jelentést hord minden hang,

Más vagyok én is, mint aki voltam.

Más, mióta nem vagy velem.

Másképp üt a szív és az óra,

Másképp zeng egy húr, hogyha zeng,

Más a válaszom, és más a kérdés.

Más, mióta másnak szól.

Tegnap még más szemmel néztem,

Egyszerű volt, ami volt

Életem most foltokban áll,

Arcodat arcomban hordom,

Titkodat hang nélkül mondom,

Léted a semmiben oldom szét.

Arcodat őrzi az arcom,

Kezedet őrzi kezem

Léptedet őrzi a léptem

Szemedet őrzi szemem.

(Adamis Anna )   

Elveszett szerelem szonett

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,

Oly észrevétlen volt és nesztelen.

Lehetett volna véletlen ajándék,

Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.

Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.

Sorokba zárni, maradjon nekem!

Szívembe rejtett, csillogó kis játék,

Hogy süssön át, kopottas ingemen.

De nem találtam ceruzát, se tollat.

Távozó lépte, köveket csikorgat,

Emlékezetből írom, ily’ sután.

Könnyű nyomát, a föld rég eltemette,

És nem hagyott itt semmi mást helyette,

Illúziót, egy szürke délután.

Gámentzy Eduárd