2011. május 29., vasárnap

Dal a tűzpiros virágról



"Bolyongunk , mint levegőben a szelek, mint égen a csillagok, anélkül , hogy tudomást szereznénk egymásról. Száz meg száz mellett elmegyünk, egy pillantást sem vetve reájuk, míg a sors egyszer csak elénk veti választottját. S mint a villám villanása, a szem a szembe néz. És érezzük abban a pillanatban, hogy egymáshoz tartozunk, és vonzzuk egymást , mint mágnes a vasat .Jöjjön most már a boldogság vagy boldogtalanság."

                                                                                                    (J.Linnankoski)

Coelho


És ha egy kicsit csökönyös lennék - mondta a fiúnak -, az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.

Paulo Coelho

2011. május 28., szombat

Szeretlek

Szeretlek,szeretlek,szeretlek
egész nap kutatlak,kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet,ahol jársz,
csókolom a percet mikor vársz,
messziről kutatlak,kereslek,
szeretlek,szeretlek,szeretlek.

1928
Szabó Lőrincz

A huszonkettedik szonett



Valómnál jobbnak,nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb,mert szeretlek,
s mert felemellek,magasabb.

Az önzés is önzetlenség lesz
köztünk.De hogyan válhatok
olyanná,amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.

Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyilásában virágot

viselek s kést az ing alatt
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból,hogy megtartsalak.


                                                       Faludy György

Tagore


"A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá."


                                                      (Rabindranath Tagore)

Gabriel Garcia Marquez



" Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért akivé válok melletted."

" Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki megérdemli, az nem akar sírni látni."

" Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."

" Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja."

" Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."

" Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."

" Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted a világot."

" Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse."

" A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte."

" Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént."

" Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!"

" Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged."

" Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Mert nagyon szeretlek



Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Wass Albert

Arcodat őrzöm



Arcodat őrzi arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi léptem
Szemedet őrzi szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang,
Más vagyok én is, mint aki voltam.
Más, mióta nem vagy velem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng,
Más a válaszom, és más a kérdés.
Más, mióta másnak szól.
Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt
Életem most foltokban áll,
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.
Arcodat őrzi az arcom,
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi szemem.

(Adamis Anna )   

Elveszett szerelem szonett

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,
Oly észrevétlen volt és nesztelen.
Lehetett volna véletlen ajándék,
Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.
Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.
Sorokba zárni, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó kis játék,
Hogy süssön át, kopottas ingemen.
De nem találtam ceruzát, se tollat.
Távozó lépte, köveket csikorgat,
Emlékezetből írom, ily’ sután.
Könnyű nyomát, a föld rég eltemette,
És nem hagyott itt semmi mást helyette,
Illúziót, egy szürke délután.


Gámentzy Eduárd

Femme,Femme Femme!

Woman's secret

Pillangó


  Próbáltál valaha lepkét fogni? Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Nagyon gyors a drága, a legváratlanabb pillanatban rebegtet egyet a szárnyain, és már el is repült. Ha követed, mindenféle utakra vezet, és csak rajtad múlik, meddig folytatod a játékot.
  Néha körbe-körbe futkosol. Vagy hol felfelé nyújtózol, hol lefelé, aggódva, óvatosan.     Előfordul, hogy közben elbotlasz, csalán csíp, pocsolyába lépsz, de te kitartasz, mert tudod, hogy megéri a fáradtságot. Türelmesnek kell lenned, és hajlandónak arra, hogy a lepke vezessen. És ráadásul egész idő alatt le sem veheted róla a tekinteted, mert akkor szem elől tévesztheted a gyönyörűséget. De ha elég ideig vársz, és folyamatosan követed őt, ha hajlandó vagy bármelyik útra rálépni, csak hogy ne kelljen lemondanod a pillangóról, ha nem ijesztgeted hirtelen mozdulatokkal, de őszintén csodálod a könnyedségét, a szabadságát és a szépségét, akkor egyszer csak abbahagyja a repkedést. Ezen a ponton készen áll arra, hogy megpihenjen. Már nem zavarja a jelenléted, és rájön, hogy az nem fenyegető rá nézve, hiszen végig ott voltál, mégsem bántottad. Most egy rövidke ideig egy helyben fog maradni. Ez az a pillanat, amikor a kezedbe veheted a pillangót. Nagyon ügyesnek kell lenni: nem tarthatod túl szorosan, mert akkor összenyomod, nem tarthatod túl lazán, mert akkor újra elillan. Nem érhetsz a szárnyaihoz sem, mert akkor soha többé nem repülhetne, és így pont azt a szépséget veszítenéd el, amiért eddig fáradoztál.
  Biztos oka van annak, hogy az angolszász vidékeken azt a semmihez sem hasonlítható, bizsergető, izgalmas, aggódó és egyben felemelő érzést, amikor épp beleszeretünk valakibe, így hívják: pillangó. Nem azt mondom, hogy a szerelemhez ennyi ügyesség, kitartás és önfegyelem kell, de igen. Nem mennék bele a vénuszi-marsi analógiákba, egy biztos: millióból egyszer fordul elő, hogy a dolgok maguktól csodálatosan alakulnak, egyéb esetekben (tehát mindig) egy kicsit igazítani kell az eseményeken.
  Például nem lehet egy helyben ülni, és csak várni, hogy a legszebb pillangó berepüljön az ablakon. Muszáj kinyílni, új utakra bukkanni és új játékszabályokat felfedezni. És aztán be is tartani azokat, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. A lepke akkor a tiéd, ha engedi, hogy a tenyeredbe vedd anélkül, hogy a szárnyaihoz érnél. Ez ám a mutatvány... Képesnek lenni kivárni, és képesnek lenni a nagy lelkesedésben annyira finoman, óvatosan összenőni az érzéssel, hogy megmaradjon a repülés is, a varázs is és a szépség is. Ahogy egy pillangónak sincs előre rögzített napirendje, a szerelmet sem lehet tervezni. Egyszerűen megtörténik. És egy nap, ahogy a szárnyait csodálva kilépsz a saját korlátaidból, kinyílik a szemed a szerelemre. Akkor a tenyeredbe veszed, és csak csodálod a szépségét. Érezni fogod, ott mélyen, egészen belül, hogy végre neked is van lepkéd, amit csodálhatsz, szerethetsz, aki türelemre és a szabályok tiszteletére tanít, új magasságokat mutat és sosem-volt helyekre vezet. És ami a legszebb az egészben: a lepkéd mindennél boldogabb, hogy te vagy neki.


(ismeretlen szerző
)